Az ember hajlamos az agresszióra a lóval szemben. Ez kifejezetten jellemző a 20 év körüli férfi lovasokra. Genetikailag bennünk van, hiszen valamilyen szinten ragadozók vagyunk. Azonban a lónál az agresszió nem vezet megoldásra. A válasz rá egyszerű; menekülés, vagy agresszió, ami akár a testi de az életünkbe is kerülhet. 

Ideid óráig működik az, hogy "félemben" tarjuk az állatot, és engedelmeskedik, mert nem szeretné a következményeket. Valamilyen szinten ez is a komfortról és a diszkomfortról szól, azonban a 3 élő szőlőkaró helyett választhatunk egy pálcát, vagy mogyoró vesszőt, és jelzem nem azért, kell, mert az nehezebben törik el az alapos verés közben.. Az eszköz a kapcsolattartás eszköze. 

De hogyan legyek a lovam ménesvezére ezen tények ismeretében? 

Az első is legfontosabb dolog a helyes dominancia kialakítása. Én a vezető, te a beosztott. Ennek kialakítására, valóak az ún. dominancia játékok, melyek során a ló úgymond "észrevétlenül" tanulja, meg hogy ki vezet kit. Természetesen ezeknek komoly etológiai alapjai vannak, hiszen a természetben gyakorolt viselkedést fordítja le a mi nyelvünkre, és így ez lehet az eszközünk a cél elérése érdekében.

Talán az első és legegyszerűbb egy nyers lónál a nyomásra engedtetés gyakorlása. A kezünkben egy viszonylag masszív botot tartva kitartott nyomás helyezünk vele a ló farára. A nyomás addig áll fenn, míg a ló ki nem tér előle. Amint a nyomás alól a ló kitér a nyomás megszűnik. A ló keresi, hogy hogyan tudná megszüntetni ezt a kellemetlen érzést. Talán némelyik rúgni fog a nyomásra vagy harapni. Ezért van a kezünkben a bot, hogy a saját testi épségünket ne kockáztassuk. De a legfontosabb(!): a nyomást és a diszkomfortot addig kell kitartani amíg a ló az általunk elvárt módon nem reagál, jelen esetben ellép. Ez azért nagyon fontos, mert ha pl, egy rúgásra vagy harapásra szűnik meg a nyomás, a ló agyában az történik, hogy "hoppá, ha agresszív vagyok, harapod, rúgok, kapálózok, utánna eltűnik ez a rossz érzés és megint nyugodtan legelészhetek tovább."

Ezt szeretnénk elkerülni. Tehát, a diszkomfort, jelent esetben a nyomás, addig tart amíg a ló a kívánt viselkedést nem mutatja, tehát a hátuljával ellép. Későbbiekben lehet pontosítani, hogy csak a hátulsó lábaival lép és satöbbi.

Mindig türelemmel és a szaktudásunknak megfelelő rutinnal nyúljunk a lóhoz. Ugyanis menekülő állat, amely más nyelvet beszél. Könnyen félreérthetjük egymást. A cikk végét egy kis történettel zárnám, amit Csepin Pétertől hallottam. 

-Mondták a fiatal életerős lovászfiúnak, hogy rakja rá azt a takarót a lóra, meg ne fázzon. Az úriember hatalmas lendülettel megindult az istállóba vállán a takaróval. Odaért a kiválasztott ló boxához, és gondolta oldalt, olyan szűkös a hely, ő majd feldobja rá hátulról. Meg is próbálta amire a ló azzal válaszolt, hogy eszméletlenül megrúgta a hátsó lábaival. Nem értette a fiú ezt még eljátszotta 3szor, majd ezt észlelvén, odamentünk és segítettünk neki. Odaléptem a ló oldalához, megszólítottam majd oldalról ráhelyeztem a takarót.- 

"Okos ember más kárán tanul."