Biztosan minden olyan ember aki szereti a lovaglást, vagy szeret a lovak közelében lenni, és  nincsen saját lova, lovat szeretne venni. Minden este elképzeli, hogyan fognak nyargalni a a naplementében és milyen terepeket fognak menni pirkadattól napnyugtáig.

Azonban, vegyük szépen sorban, hogy mit is jelent a lótartás, és számoljunk el Önmagunkbban arról, hogy mi ezt tudjuk e vállalni. Fontos megjegyezni, hogy a ló nem egy autó vagy egy bicikli, amit ha éppen nem használsz, vagy éppen nincs kedved használni, betámasztod a sarokba és ott „elvan.”

Ez az írás azért fogalmazódott most meg bennem, mert sajnos az utóbbi időben nem annyit töltök és a foglalkozok a lovammal (Tatros), mint amennyit megkívánna vagy amennyit én szeretnék… (Köszi Máté és Dani a segítséget! J)

Az első és legfontosabb kérdés természetesen a tartás kérdése.

„Nekünk nagy az udvar elfér a ló..” – Igen, elfér és a legjobb barátja a diófa lesz?!

Gondoljunk bele abba, hogy az általunk szeretett egyedet, magányra ítéljük és bezárjuk. Mindig próbáljunk meg abba belegondolni, hogy amit a lovunk kiáll, mi azt hogyan viselnénk. Hogyan viselnéd te azt, ha csak 1 emberrel találkozhatnál és azzal is csak akkor ha az az egy ember szeretné? Nincsenek, társaid, egész nap a magány  az ami körülvesz.  Tehát az első és legfontosabb kérdés a tartás szempontjából az, hogy lenne, e másik ló, társaság a választotthoz.

Természetesen adhatjuk, bértartásba is kedvencünket, azonban szerinted, ha minden hétvégén lát, 2-3 órát még terepeztek, vagy míg a négyszögben lovagoltok téged fog gazdájának tekinteni? Számodra nem lenne teher? Képzeld el, hogy a gyerekedet beadod, egy intézménybe, ahol mindig csak hétvégére adják ki, mert akkor van rá időd. De a 7 napból ötön az óvónő (hívjuk így, és itt nem az óvódára célzok), az aki enni ad neki, játszik vele, segít a mindennapjaiban. Szerinted az a gyermek kit fog a szülőjének tekinteni? Szerinted a lovad kit fog gazdájának tekinteni?

A harmadik elhanyagolhatatlan és fontos kérdés a pénz. Van-e arra pénzed, hogy fenntartsd. A lovat nem megvenni drága, hanem fenntartani. A takarmány, az állatorvosi költségek, a kovács. Ezek mind mind állandó kiadások. Azonban még nem beszéltünk arról –isten ments-, hogy sürgős állatorvosi ellátásra szorul és ez komoly kiadással társul. Akkor mi lesz ha nincs rá pénz, és mondjuk nem lesz ki segítsen? Belehal, belenyomorodik?

Fontosnak tartom a mai világban, hogy átgondolt és felelős lótartók legyünk. A mi hobbink a lovazás, nem a ló hobbija az emberezés.

Kérlek, gondold meg azt, hogy mit és hogyan cselekszel, mert egy élő és érző lény életét veszed a kezedbe, és nem vagy Isten, hogy életet és halált ossz.

A hát alapvetően a lovaglás és a ló egészsége szempontjából a legfontosabb kérdés. A helyes tartás, és megfelelő lendület kialakításával a ló és lovas szempontjából a legfelemelőbb érzést adja.

Laza hát:

A laza hátú ló a lovas kényelmesen ülteti, azonban a támaszkodása gyakran hibás. A ló nem képes a lovas keze által bővített keretet helyesen kitölteni, és hosszan előre nyújtott nyakkal támaszkodni. A ló az elejére esik, mert a hátulsó lábakból eredő tolóerő kevés, ezáltal a mozgás nem válik lendületessé. A ló szempontjából ez a „hiba”, teljesen ártalmatlan.

Feszes hát:

Sokunk látott már beejtett hátú  vagy túlfeszített lovat. A beejtett hátú ló nem csak esztétikailag nem szép, hanem az egészségre és a lovaglás minőségére is rámegy. Ugyan ez a helyzet a szügyéhez berántott és túlhajlított lovakkal is. Az erősen hátrafelé ható kezek, blokkolják a ló hátulsó lábait, megakadályozzák, hogy a ló lendülete a háton keresztül a lovas kezébe jusson. Ennek eredménye a lovasok ülési-, lónál támaszkodási problémák kialakulása. A feszes hát veszélyezteti a ló egészségét jól ismert láb- és gerinc problémákhoz vezet.

Hordozó hát:

A hátulsó lábak által közvetített tolóerő, görcsösségtől mentes háton át a lovas kezéig jut. Finom ütemesség támaszkodásba megy át. A lovasnak olyan az érzése, mintha hullámokon ülne. A kiképzési skálának csak a hordozó hátú ló tesz eleget, mivel a lendülettel jellemezhető jármódok a hordozó hát függvényei.

Forrás: dr. Gerd Heuschmann: Ne árts!

Mi a jó módszer?

Sokan említették már nekem, hogy a mongolok viszonylag durva és nem éppen erőszakmentes módszerei működnek, mert igen is jó lovaik vannak. Megcsinálnak mindent. Ez valóban igaz lehet, azonban a ló, nem tud odaállni a „kiképzője” elé és mondani neki, hogy: „Főnök ez annyira nem jó..”

A lovak a nyugalmat keresik. Arra törekednek, és bármire képesek ennek érdekében. Az a ló amelyik nem lát kiutat a stressz helyzetből egyszerűen megadja magát, „odamutatja a vékonyát.” Ez a természetben sincs máshogy. De nekünk arra, kell törekedni, hogy a ló megadja magát? Vagy, esetleg arra, hogy együttmőködő legyen?

Nem mindegy melyiket választjuk. Az odáig vezető út, rögös és nehéz. A legfontosabb számomra, hogy a lovamra, társként, bajtársként tekintek. Ez nem lehetett máshogy régen sem. Hiszen egy csatában milyen magas szintű kapcsolatnak kellett lenni, ahhoz, hogy a ló bevágtasson a lovasával a tömegben hadakozni, illetve fordítva, a lovasnak is bíznia kellett lovában, hiszen nem lehetett folyamatos szárkontaktus.

Fontos felismerni és kialakítani 2 alapdolgot. Az egyik az együttműködési képesség, a másik pedig az együttműködési szándék. Minden lóban megvan az együttműködési képesség, azonban az együttműködési szándék kialakítása az ember feladata. Az,  hogy az emberrel töltött munka, minősége és mennyisége milyen, a legmeghatározóbb.  Hallottam, már sokszor, hogy az én lovam szeret ugrani, vagy az én lovam szereti a díjlovagló négyszöget. Nem, nem így van. A ló legelni szeret és azt, ha őt abban senki és semmi meg nem zavarja. Az, hogy a ló átugrik veled az akadályon vagy a négyszögben egy pompás programot lelovagoltok, a jól kialakított együttműködési szándékot jelenti, azt, hogy jó úton járunk a lókiképzésben.

Mindent szabad a kiképzésben, mindent ami a lónak és elsősorban a lónak nem válik rövid vagy hosszútávon kárára.

Ne felejtsük a mi hobbink, a mi szórakozásunk a lovaglás. Azt, hogy ehhez a ló az életét adja, hálával és alázattal tartozunk. Ezért  fontos az, hogy törekedjünk a lóközpontú kiképzéshez.

Az ember hajlamos az agresszióra a lóval szemben. Ez kifejezetten jellemző a 20 év körüli férfi lovasokra. Genetikailag bennünk van, hiszen valamilyen szinten ragadozók vagyunk. Azonban a lónál az agresszió nem vezet megoldásra. A válasz rá egyszerű; menekülés, vagy agresszió, ami akár a testi de az életünkbe is kerülhet. 

Ideid óráig működik az, hogy "félemben" tarjuk az állatot, és engedelmeskedik, mert nem szeretné a következményeket. Valamilyen szinten ez is a komfortról és a diszkomfortról szól, azonban a 3 élő szőlőkaró helyett választhatunk egy pálcát, vagy mogyoró vesszőt, és jelzem nem azért, kell, mert az nehezebben törik el az alapos verés közben.. Az eszköz a kapcsolattartás eszköze. 

De hogyan legyek a lovam ménesvezére ezen tények ismeretében? 

Az első is legfontosabb dolog a helyes dominancia kialakítása. Én a vezető, te a beosztott. Ennek kialakítására, valóak az ún. dominancia játékok, melyek során a ló úgymond "észrevétlenül" tanulja, meg hogy ki vezet kit. Természetesen ezeknek komoly etológiai alapjai vannak, hiszen a természetben gyakorolt viselkedést fordítja le a mi nyelvünkre, és így ez lehet az eszközünk a cél elérése érdekében.

Talán az első és legegyszerűbb egy nyers lónál a nyomásra engedtetés gyakorlása. A kezünkben egy viszonylag masszív botot tartva kitartott nyomás helyezünk vele a ló farára. A nyomás addig áll fenn, míg a ló ki nem tér előle. Amint a nyomás alól a ló kitér a nyomás megszűnik. A ló keresi, hogy hogyan tudná megszüntetni ezt a kellemetlen érzést. Talán némelyik rúgni fog a nyomásra vagy harapni. Ezért van a kezünkben a bot, hogy a saját testi épségünket ne kockáztassuk. De a legfontosabb(!): a nyomást és a diszkomfortot addig kell kitartani amíg a ló az általunk elvárt módon nem reagál, jelen esetben ellép. Ez azért nagyon fontos, mert ha pl, egy rúgásra vagy harapásra szűnik meg a nyomás, a ló agyában az történik, hogy "hoppá, ha agresszív vagyok, harapod, rúgok, kapálózok, utánna eltűnik ez a rossz érzés és megint nyugodtan legelészhetek tovább."

Ezt szeretnénk elkerülni. Tehát, a diszkomfort, jelent esetben a nyomás, addig tart amíg a ló a kívánt viselkedést nem mutatja, tehát a hátuljával ellép. Későbbiekben lehet pontosítani, hogy csak a hátulsó lábaival lép és satöbbi.

Mindig türelemmel és a szaktudásunknak megfelelő rutinnal nyúljunk a lóhoz. Ugyanis menekülő állat, amely más nyelvet beszél. Könnyen félreérthetjük egymást. A cikk végét egy kis történettel zárnám, amit Csepin Pétertől hallottam. 

-Mondták a fiatal életerős lovászfiúnak, hogy rakja rá azt a takarót a lóra, meg ne fázzon. Az úriember hatalmas lendülettel megindult az istállóba vállán a takaróval. Odaért a kiválasztott ló boxához, és gondolta oldalt, olyan szűkös a hely, ő majd feldobja rá hátulról. Meg is próbálta amire a ló azzal válaszolt, hogy eszméletlenül megrúgta a hátsó lábaival. Nem értette a fiú ezt még eljátszotta 3szor, majd ezt észlelvén, odamentünk és segítettünk neki. Odaléptem a ló oldalához, megszólítottam majd oldalról ráhelyeztem a takarót.- 

"Okos ember más kárán tanul."

A ló nem választhatja meg ki lesz a gazdája, mikor és hogyan, mit és mennyit dolgozzon. Ő elkötelezi magát amellett, hogy bízik bennünk és követi az utasításunkat akár az élete árán is.. Mi a saját célunkhoz és érdekeinkhez használjuk fel, és ezért felelőséggel és tisztelettel tartozunk az irányába.

Nekünk embereknek kutya kötelességünk úgy bánni vele, ahogyan a természetben is a legjobb lenne neki.

Ezért törekedjünk a természethez közelebb álló kiképzési és tartási módszerekre törekedni.

Hiszen; "Lóvá tesz az ember, és emberré a ló.."

Miért fontos az, hogy én legyek a ménesvezér?
Ahogy az előző bejegyzésben taglaltuk, a ménes vezetője dönt el mindent. Neked kell lennie, annak, aki megmondja, mit mikor, hogyan. Erővel, sosem fogjuk utolérni őket. De nemhiába tartja a mondás hogy; Többet ésszel mint erővel.

De mi történik akkor, ha nem így van? 

Ha a ló tartja magát dominánsabbnak, akkor az nem csak az élvezetes lóval történő munkát teszi élvezhetetlenné, hanem a testi épségünket is nagymértékben veszélyezteti. Gondolom mindenki látta, már ahogy két 500 kilós izomtömeg egymásnak esik, hogy eldöntsék, ki a dominánsabb..

A lovak nem tanulnak meg "emberül", nekünk kell megtanulni "lóul".

Nézzük meg azt, mi is látszik kívülről a ménesből, amikor a vezérkanca megjelenik.

• a vezérkanca útjában senki nem áll, amerre ő halad, a lovak félreállnak és utat adnak neki
• a többi ló, csak akkor mehet bele a "személyes" terébe, ha arra ő engedélyt ad
• ha a vezérkanca elindul, mindenki kérdés nélkül követi, az adott jármódjában
• érdekes dolog, de a természetben megfigyelhető, hogy a vezérkancának az esetek nagy részében nincs csikója

Ki nem szeretné, ha a lova ugyan így tekintet rá mint ahogy a felmutatott példában a vezérre. 

Az első és legfontosabb dolog, a mozgató és mozgatott viszony.

Folytatjuk...

A lovak vezetőt keresnek. Vezető kell nekik az életben maradáshoz, aki megmutatja nekik az élethez legfontosabb dolgok helyét, módját. 

Pontosan mik is azok a feltételek? 

• élelem
• víz 

A természetben a ménes vezetője nem a mén, vagy népies nevén a csődör. A mén szerepe a szaporulat biztosítása és a betolakodó más mének ellen való küzdelem, illetve minden olyan külső támadás elhárítása amely a ménest veszélyezteti. Éppen ezért a mén, vezérmén szerepe rövid. A sok "verekedés" és a folyamatos figyelmet igénylő feladat kimerítő.

Amint a csikók elérik az ivarérettségi szintet, és veszélyeztetik a mén szerepét, elhajtja őket. Így az elhajtott lovak egy új "agglegény" csapatot képeznek, és csak arra várnak, hogy más mének háreméből kancákat tudjanak elvenni. Ez a természet rendje és szelekciója. Csak a legerősebb, legrátermettebb mének örökíthetik tovább a genetikájukat.

De akkor ki a ménes vezére ha nem a FÉRFI?

Bizony hölgyeim, uraim, a lovaknál az asszony viseli a nadrágot. :) Többnyire a legidősebb, még termékeny kanca a ménes vezetője. Ő az aki a többieket irányítja, utat mutat nekik. Ő tudja hol a legjobb a legelő, hol a víz, és melyek azok az ingerek amelyekre menekülni kell. A ló gyorsan hozzátud szokni azon ingerekhez amelyek nem veszélyesek rá. Hiszen örök életében, nem retteghet mindentől. Ebből fakad hihetetlen tanulékonyságuk. A ménes annyira bízik a vezetőjében, hogy ha a vezérkanca a szakadékba ugrik, az egész ménes gondolkodás nélkül utána veti magát. 

Folytatjuk... :)

Ma a XXI. században nem lehetséges életmódszerűen megélni azt az életet ami mondjuk 1000 évvel ezelőtt természetes volt. Persze, vannak kivételek, akiknek majdnem teljesen sikerül, minden tisztelem az övéké. Azonban a mai kor emberének a hagyományőrzés és ezen belül a lovas hagyományőrzés egyfajta hobbivá vált.

Elődeink a lónak szentelték mondhatni az életüket. A lótól függött az ember és az embertől a ló. Társak voltak, bajtársak. Kevés az a mai hagyományőrző lovas, akinél ilyenfajta kapcsolatot látok lovával. A mai napokban eluralkodott az amatőrizmus, és az apró csekély dolgok iránti fontossági érzet.(Talán nem is olyan apró és nem is olyan csekély dolgok ezek a lovaglás művészetében).
Már 9. századi freskóábrázolásokat látunk, ahol a ló lovasával valamilyen feladatot mutat be, jelen esetben egy ún.” iskolaállj” feladatot vagy egy iskolajármódot. De, hogy biztosra tudjak menni a példákkal, hadd említsem meg számomra a 16. század legnagyobb hadvezérét és lovasemberét, Zrínyi Miklóst. Számtalan szobor és korhű ábrázolás tanúskodik arról micsoda nagyszerű kiképző és lovasember hírében állt.