A hát alapvetően a lovaglás és a ló egészsége szempontjából a legfontosabb kérdés. A helyes tartás, és megfelelő lendület kialakításával a ló és lovas szempontjából a legfelemelőbb érzést adja.

Laza hát:

A laza hátú ló a lovas kényelmesen ülteti, azonban a támaszkodása gyakran hibás. A ló nem képes a lovas keze által bővített keretet helyesen kitölteni, és hosszan előre nyújtott nyakkal támaszkodni. A ló az elejére esik, mert a hátulsó lábakból eredő tolóerő kevés, ezáltal a mozgás nem válik lendületessé. A ló szempontjából ez a „hiba”, teljesen ártalmatlan.

Feszes hát:

Sokunk látott már beejtett hátú  vagy túlfeszített lovat. A beejtett hátú ló nem csak esztétikailag nem szép, hanem az egészségre és a lovaglás minőségére is rámegy. Ugyan ez a helyzet a szügyéhez berántott és túlhajlított lovakkal is. Az erősen hátrafelé ható kezek, blokkolják a ló hátulsó lábait, megakadályozzák, hogy a ló lendülete a háton keresztül a lovas kezébe jusson. Ennek eredménye a lovasok ülési-, lónál támaszkodási problémák kialakulása. A feszes hát veszélyezteti a ló egészségét jól ismert láb- és gerinc problémákhoz vezet.

Hordozó hát:

A hátulsó lábak által közvetített tolóerő, görcsösségtől mentes háton át a lovas kezéig jut. Finom ütemesség támaszkodásba megy át. A lovasnak olyan az érzése, mintha hullámokon ülne. A kiképzési skálának csak a hordozó hátú ló tesz eleget, mivel a lendülettel jellemezhető jármódok a hordozó hát függvényei.

Forrás: dr. Gerd Heuschmann: Ne árts!